1 Que diremos, então, ter conseguido Abraão, nosso progenitor, segundo a carne?
2 Porque se Abraão foi justificado pelas obras, tem de que se gloriar; mas não diante de Deus.
3 Pois que diz a Escritura? E Abraão creu a Deus, e isso lhe foi imputado para justiça.
4 Ao que trabalha, não lhe é imputada a recompensa por graça, mas por dívida;
5 porém ao que não trabalha, mas crê naquele que justifica ao ímpio, a sua fé lhe é imputada para justiça.
6 Do mesmo modo também Davi declara bem-aventurado o homem, a quem Deus atribui justiça sem obras,
7 dizendo: Bem-aventurados aqueles cujas iniqüidades são perdoadas, e cujos pecados são cobertos;
8 Bem-aventurado o homem a quem o Senhor não imputará pecado.
9 Vem, pois, esta bem-aventurança sobre os circuncisos, ou também sobre os incircuncisos? porque dizemos: A fé foi imputada a Abraão para justiça.
10 Como, pois, lhe foi imputada? estando na circuncisão, ou na incircuncisão? Não na circuncisão, mas sim na incircuncisão;
11 e recebeu o sinal da circuncisão, selo da justiça da fé que teve quando não era circuncidado; para que fosse ele pai de todos os que crêem, ainda que não sejam circuncidados, a fim de que a justiça lhes fosse imputada;
12 e fosse também pai da circuncisão para aqueles que não somente são da circuncisão, mas que também andam nas pisadas da fé que teve nosso pai Abraão antes de ser circuncidado.
13 A promessa feita a Abraão ou à sua descendência de que seria herdeiro do mundo, não foi pela Lei, mas pela justiça da fé.
14 Pois se os que são da Lei, são herdeiros, fica aniquilada a fé e anulada a promessa.
15 A Lei provoca ira; mas onde não há lei, não há transgressão.
16 Por isso procede da fé, para que seja segundo a graça, a fim de que a promessa seja firme a toda a descendência; não só à que procede da lei, mas também à que procede da fé que teve Abraão
17 (que é pai de todos nós, como está escrito: Eu te hei constituído pai de muitas nações) diante de Deus, a quem creu, o qual vivifica os mortos e chama as coisas que não são, como se fossem;
18 e em esperança ele creu contra esperança, para que se tornasse pai de muitas nações segundo o que se lhe havia dito: Assim será a tua descendência;
19 e sem se enfraquecer na fé, ele considerou o seu próprio corpo já amortecido (tendo ele quase cem anos), e a velhice de Sara;
20 contudo, à vista da promessa de Deus, não vacilou por desconfiança, mas tornou-se forte pela fé, dando glória a Deus,
21 e estando plenamente convencido de que Deus é poderoso para também cumprir o que tem prometido.
22 Pelo que isso lhe foi imputado para justiça.
23 Ora foi escrito não somente por causa dele, que isso lhe foi imputado,
24 mas também por nossa causa, a quem há de ser imputado, a saber, a nós os que cremos naquele que ressuscitou dentre os mortos a Jesus nosso Senhor,
25 o qual foi entregue por causa das nossas ofensas, e ressuscitado por causa da nossa justificação.
1 Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?
2 Mert ha Ábrahám cselekedetekbõl igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten elõtt.
3 Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az õ néki igazságul.
4 Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelembõl, hanem tartozás szerint;
5 Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az õ hite tulajdoníttatik igazságul.
6 A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.
7 Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az õ hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az õ bûneik.
8 Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít.
9 Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is [tulajdoníttatik- ]é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul.
10 Miképen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
11 És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében [tanusított] hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, a kik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság;
12 És [hogy] atyja [legyen] a körülmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében [tanusított] hitének nyomdokait.
13 Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az õ magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.
14 Mert ha azok az örökösök, kik a törvénybõl valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret:
15 Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.
16 Azért hitbõl, hogy kegyelembõl [legyen;] hogy erõs legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvénybõl valónak, hanem az Ábrahám hitébõl valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk
17 (A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged ) az elõtt, az Isten elõtt, a kiben hitt, a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, elõszólítja mint meglevõket.
18 A ki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, a mint megmondatott: Így lészen a te magod.
19 És hitében erõs lévén, nem gondolt az õ már elhalt testére, mintegy százesztendõs lévén, sem Sárának elhalt méhére;
20 Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erõs volt a hitben, dicsõséget adván az Istennek,
21 És teljesen elhitte, hogy a mit õ ígért, meg is cselekedheti.
22 Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.
23 De nemcsak õ érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki [igazságul,]
24 Hanem mi érettünk is, a kiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból,
25 Ki a mi bûneinkért [halálra] adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.