1 Que diremos, pois? Havemos de permanecer no pecado, para que abunde a graça?

2 De modo nenhum. Nós que já morremos ao pecado, como viveremos ainda nele?

3 Porventura ignorais que todos os que fomos batizados em Cristo Jesus, fomos batizados na sua morte?

4 Fomos, pois, sepultados com ele na morte pelo batismo, para que, como Cristo foi ressuscitado dentre os mortos pela glória do Pai, assim também nós andemos em novidade de vida.

5 Se temos sido unidos a ele na semelhança da sua morte, com certeza o seremos também na da sua ressurreição;

6 reconhecendo isto, que o nosso homem velho foi crucificado com ele, para que seja destruído o corpo do pecado, a fim de não servirmos mais ao pecado;

7 porque aquele que está morto, justificado está do pecado.

8 Mas se já morremos com Cristo, cremos que também viveremos com ele;

9 sabendo que, havendo Cristo sido ressuscitado dentre os mortos, já não morre mais; a morte não domina mais sobre ele.

10 Pois quanto ao morrer, ele morreu uma só vez ao pecado; mas quanto ao viver, vive para Deus.

11 Assim vós também considerai-vos mortos ao pecado, mas vivos para Deus em Cristo Jesus.

12 Não reine, pois, o pecado no vosso corpo mortal para obedecerdes às suas concupiscências,

13 nem ofereçais os vossos membros ao pecado como instrumentos de injustiça, mas oferecei-vos a Deus, como ressuscitados dentre os mortos, e os vossos membros a Deus como instrumentos de justiça,

14 porque o pecado não terá domínio sobre vós; visto que não estais debaixo da lei, mas debaixo da graça.

15 Pois que? Havemos de pecar, porque não estamos debaixo da lei, mas debaixo da graça? De modo nenhum.

16 Não sabeis que daquele a quem vos ofereceis como servos para obediência, desse mesmo a quem obedeceis sois servos, quer seja do pecado para a morte, quer da obediência para a justiça?

17 Porém graças a Deus que embora fôsseis servos do pecado, obedecestes de coração a forma de doutrina, a que fostes entregues;

18 e libertados do pecado, fostes feitos servos da justiça.

19 Humanamente falo por causa da fraqueza da vossa carne. Assim como oferecestes os vossos membros como servos à imundícia e à iniqüidade para a iniqüidade, assim oferecei agora os vossos membros como servos à justiça para santificação.

20 Pois quando éreis escravos do pecado, fostes livres em relação à justiça.

21 Que proveito tivestes então? Apenas coisas de que agora vos envergonhais; pois o fim delas é morte.

22 Mas agora libertados do pecado e feitos servos de Deus, tendes o vosso proveito para a santificação, e por fim a vida eterna.

23 Pois o salário do pecado é a morte, mas o dom de Deus é a vida eterna em Cristo Jesus nosso Senhor.

1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bûnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?

2 Távol legyen: a kik meghaltunk a bûnnek, mimódon élnénk még abban?

3 Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az õ halálába keresztelkedtünk meg?

4 Eltemettettünk azért õ vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsõsége által, azonképen mi is új életben járjunk.

5 Mert ha az õ halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is [azok] leszünk.

6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk õ vele megfeszíttetett, hogy megerõtelenüljön a bûnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bûnnek:

7 Mert a ki meghalt, felszabadult a bûn alól.

8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is õ vele.

9 Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,

10 Mert hogy meghalt, a bûnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.

11 Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bûnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.

12 Ne uralkodjék tehát a bûn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az õ kívánságaiban:

13 Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bûnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.

14 Mert a bûn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.

15 Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen.

16 Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek: vagy a bûnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?

17 De hála az Istennek, hogy [jóllehet] a bûn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok.

18 Felszabadulván pedig a bûn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.

19 Emberi módon szólok a ti testeteknek erõtlensége miatt. Mert a miképen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.

20 Mert mikor a bûn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok.

21 Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, a miket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál.

22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bûn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.

23 Mert a bûn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.