1 Subiu Boaz à porta, e sentou-se ali. Eis que estava passando o parente chegado, de quem Boaz falara, ao qual disse: Vem cá, homem, e senta-te aqui. Veio ele, e sentou-se.

2 Então Boaz tomou dez homens dos anciãos da cidade, e disse: Sentai-vos aqui. Eles se assentaram.

3 Disse ao parente chegado: Noemi, que voltou do país de Moabe, vendeu a parte da terra que pertencia ao nosso irmão Elimeleque.

4 Eu resolvi informar-te disto e dizer-te: Compra-a diante dos que estão sentados aqui e diante dos anciãos do meu povo. Se a quiseres redimir, redime-a; porém, se não o quiseres, dize-mo, para que eu saiba; pois para a redimir não há outro senão tu, e eu depois de ti. Respondeu ele: Eu a redimirei.

5 Então disse Boaz: No dia em que comprares o campo da mão de Noemi, também a comprarás de Rute, a moabita, que foi mulher do defunto, para suscitar o nome dele na sua herança.

6 Respondeu o parente chegado: Quanto a mim não o posso redimir, para que não prejudique a minha própria herança: toma tu sobre ti o meu direito de redimir, porque eu não o posso fazer.

7 Este era outrora o costume em Israel para confirmar todo o negócio relativamente à redenção e à permutação; tirava o homem o sapato e o dava ao seu vizinho. Esta era a maneira de dar documentos em Israel.

8 O parente chegado, pois, disse a Boaz: Compra-a para ti. E tirou o sapato.

9 Boaz disse aos anciãos e a todo o povo: Vós sois hoje testemunhas de que comprei da mão de Noemi tudo o que era de Elimeleque, e tudo o que era de Quiliom e de Malom.

10 Também a Rute, a moabita, que foi mulher de Malom, tomei-a por minha mulher, para fazer reviver o nome do defunto na sua herança, a fim de que o nome dele não seja extinguido dentre seus irmãos, e da porta da sua cidade. Vós hoje sois testemunhas disso.

11 Respondeu todo o povo que estava na porta, e os anciãos: Somos testemunhas. Jeová faça a esta mulher que entra em tua casa como a Raquel e como a Lia, que juntas fundaram a casa de Israel. Há-te dignamente em Efrata, a adquire um nome célebre em Betlém.

12 Seja a tua casa como a casa de Perez, que Tamar deu a Judá, pela posteridade que Jeová te der desta moça.

13 Recebeu Boaz a Rute, e ela veio a ser sua mulher. Ele a conheceu, e Jeová concedeu-lhe a ela graça de conceber, e dar à luz um filho.

14 Disseram as mulheres a Noemi: Bendito seja Jeová, que não te deixou hoje sem um parente chegado; e torne-se o seu nome célebre em Israel.

15 Ele será restaurador da tua vida, e consolador da tua velhice, porque nasceu de tua nora, que te ama, e ela te é melhor do que sete filhos.

16 Noemi tomou o menino, pô-lo no seu regaço e fazia-lhe as vezes de ama.

17 As mulheres suas vizinhas deram-lhe nome, dizendo: Nasceu um filho a Noemi. Chamaram ao menino Obede. Ele é o pai de Jessé, pai de Davi.

18 Estas são as gerações de Perez: Perez gerou a Hezrom;

19 Hezrom gerou a Rão, e Rão gerou a Aminadabe;

20 Aminadabe gerou a Naassom, e Naassom gerou a Salmom;

21 Salmom gerou a Boaz, e Boaz gerou a Obed;

22 Obed gerou a Jessé, e Jessé gerou a David.

1 Boáz pedig felment a kapuba, és ott leült. És ímé arra ment az a legközelebbi rokon, a kirõl Boáz beszélt vala, és monda néki: Jer csak, ülj ide atyafi. És az oda ment és leüle.

2 Ekkor õ maga mellé vett tíz férfiút a város vénei közül és monda: Üljetek ide! És azok leülének.

3 És õ monda a legközelebbi rokonnak: Azt a darab szántóföldet, mely a mi atyánkfiáé, Eliméleké volt, eladja Naómi, a ki haza jött a Moáb mezejérõl.

4 Én pedig gondoltam, hogy füledbe juttatom, mondván: Vedd meg az itt ülõk elõtt és az én népemnek vénei elõtt. Ha megváltod: váltsd meg; és ha nem váltod meg: jelentsd ki elõttem, hogy tudjam; mert rajtad kívül nincs, a ki megváltaná, és én vagyok utánad. És az monda: Én megváltom.

5 És monda Boáz: A mely napon megveszed a szántóföldet Naómi kezébõl, akkor a Moábita Ruthtól, a megholtnak feleségétõl veszed meg, hogy nevet támaszsz a megholtnak, az õ örökségében.

6 A legközelebbi rokon pedig monda: Nem válthatom meg magamnak, hogy el ne veszessem a magam örökségét; váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom meg.

7 Ez vala pedig [a szokás] régen Izráelben, a megváltás és cserélés alkalmával, minden dolognak megerõsítésére: A férfi lehúzta az õ saruját és oda adta felebarátjának, és ez volt a bizonyság Izráelben.

8 Monda annakokáért a legközelebbi rokon Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját.

9 És monda Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok tanui ma, hogy megvettem mindent, a mi Eliméleké volt, és mindent, a mi Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezébõl;

10 [Sõt] a Moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem, hogy nevet támaszszak a megholtnak az õ örökségében, és ki ne veszszen a megholtnak neve az õ atyjafiai közül és az õ helységének kapujából. Tanuk vagytok ma.

11 És monda az egész nép, mely a kapuban vala és a vének: Tanuk vagyunk! Tegye az Úr az asszonyt, a ki a te házadba megy, olyanná, mint Rákhel és Lea, a kik ketten építették fel Izráel házát, és gyûjts vagyont Efratában és szerezz nevet Bethlehemben.

12 És a te házad legyen, miként a Pérecz háza - a kit Thámár szült Júdának - abból a magzatból, a melyet az Úr adánd néked ettõl az asszonytól.

13 Elvevé annakokáért Boáz Ruthot, és lõn az néki felesége, és beméne hozzá, és megadá az Úr, hogy az fogana az õ méhében, és szült fiút.

14 És mondák az asszonyok Naóminak: Áldott az Úr, a ki ma nem engedte meg, hogy rokon nélkül maradj; emlegessék az õ nevét Izráelben!

15 És legyen õ a te lelkednek megvidámítója, és vénségednek istápolója, mert menyed szülte õt, az, a ki téged szeret, és a ki többet ér néked hét fiúnál.

16 Ekkor megfogá Naómi a gyermeket, és ölébe vevé, és dajkája lõn annak.

17 A szomszédasszonyok pedig nevet adának néki, mondván: Fia született Naóminak, és nevezték az õ nevét Obednek. Ez az apja Isainak, a Dávid atyjának.

18 És a Pérecz nemzetségei ezek: Pérecz nemzé Hesront;

19 Hesron pedig nemzé Rámot, és Rám nemzé Amminádábot;

20 Amminádáb pedig nemzé Naássont, és Naásson nemzé Sálmónt;

21 Sálmón pedig nemzé Boázt, és Boáz nemzé Obedet;

22 És Obed nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot.