1 Rendei graças a Jeová, invocai o seu nome; Fazei conhecidos os seus feitos entre os povos.
2 Cantai-lhe, cantai-lhe louvores; Meditai em todas as suas maravilhas.
3 Gloriai-vos no seu santo nome; Regozije-se o coração dos que buscam a Jeová.
4 Buscai a Jeová e a sua fortaleza. Buscai perpetuamente a sua face.
5 Lembrai-vos das maravilhas que ele tem feito, Dos seus prodígios e dos juízos da sua boca,
6 Vós, descendência de Abraão, seu servo, Vós, filhos de Jacó, escolhidos seus.
7 Ele, Jeová, é o nosso Deus; Os seus juízos estão em toda a terra.
8 Lembra-se para sempre da sua aliança, Da palavra que ele ordenou para mil gerações;
9 Da aliança que fez com Abraão, E do juramento que deu a Isaque;
10 E o confirmou a Jacó por decreto, A Israel por aliança perpétua,
11 Dizendo: A ti darei a terra de Canaã, Como quinhão da vossa herança,
12 Quando eles eram em pequeno número, Muito poucos e forasteiros nela;
13 E andavam de nação em nação, Dum reino para outro povo.
14 Não permitiu que alguém os ofendesse; Antes por amor deles repreendeu a reis,
15 Dizendo: Não toqueis os meus ungidos, Nem maltrateis os meus profetas.
16 Chamou a fome sobre a terra; Quebrou todo o báculo do pão.
17 Enviou diante deles um homem; José foi vendido para ser escravo.
18 Torturaram-lhe os pés com grilhões; Ele foi posto a ferros,
19 Até que chegasse o tempo para o cumprimento da sua palavra, A promessa de Jeová o provou.
20 O rei mandou soltá-lo; O dominador dos povos deu-lhe liberdade.
21 Constituiu-o senhor da sua casa, E governador de toda a sua fazenda,
22 Para sujeitar à sua vontade os seus príncipes. E ensinar aos seus anciãos a sabedoria.
23 Israel também entrou no Egito, E Jacó peregrinou na terra de Cão.
24 Ele multiplicou grandemente ao seu povo, E o tornou mais forte do que os seus adversários.
25 Mudou-lhes o coração, para que odiassem o seu povo, E usassem de enganos para com os seus servos.
26 Ele enviou Moisés, seu servo. E a Aarão, a quem escolhera.
27 Mostrou entre eles os seus sinais, E maravilhas na terra de Cão.
28 Ele enviou trevas, e ficou escuro; E não rebelaram contra as suas palavras.
29 Converteu-lhes as águas em sangue, E matou-lhes os peixes.
30 A terra deles produziu rãs em abundância, Até na câmara dos seus reis.
31 Ele falou, e vieram enxames de moscas, E piolhos em todos os seus termos.
32 Deu-lhes saraiva por chuva, E fogo chamejante na sua terra.
33 Feriu-lhes também as vinhas, e as figueiras, E quebrou-lhes as árvores dos seus termos.
34 Ele falou, e vieram gafanhotos, E pulgões inumeráveis,
35 Que comeram toda a erva da terra, E comeram o fruto dos campos.
36 Feriu também todos os primogênitos na terra deles, As primícias de toda a sua força.
37 Fê-los sair com prata e ouro, E entre as suas tribos não havia quem tropeçasse.
38 Regozijou-se o Egito, quando eles saíram; Porque foi presa do terror deles.
39 Ele estendeu uma nuvem para servir de cobertura, E fogo para alumiar de noite.
40 Eles pediram, e ele fez vir codornizes, E os saciou do pão do céu.
41 Fendeu a rocha, e brotaram águas, As quais correram, qual rio, pelos lugares áridos.
42 Porquanto ele se lembrou da sua santa palavra, E de Abraão, seu servo.
43 Fez sair com alegria o seu povo, E com canto de júbilo os seus escolhidos.
44 Deu-lhes as terras das nações, E eles se apossaram dos trabalhos dos povos,
45 Para que lhe guardassem os estatutos, E lhe observassem as leis. Louvai a Jeová.
1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!
2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.
3 Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4 Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.
5 Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.
6 Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!
7 Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.
8 Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.
10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,
13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]
15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,
17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,
19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.
20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;
21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.
25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.
26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.
29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.
30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]
31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.
32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.
33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.
34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.
39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.
40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.
41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.
43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.
44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!