1 Louvai a Jeová. Rendei graças a Jeová, porque ele é bom; Porque a sua benignidade dura para sempre.
2 Quem poderá referir os poderosos feitos de Jeová, Ou manifestar todo o seu louvor?
3 Felizes são os que guardam a retidão, E aquele que pratica a justiça em todos os tempos.
4 Lembra-te de mim, Jeová, com a misericórdia que dispensas ao teu povo; Visita-me com a tua salvação,
5 Para que veja eu a prosperidade dos teus escolhidos, Para que me regozije com a alegria da tua nação, Para que me glorie juntamente com a tua herança.
6 Pecamos com nossos pais, Cometemos iniqüidade, e praticamos o mal.
7 Nossos pais não entenderam as tuas maravilhas no Egito, Não se lembraram da multidão das tuas benignidades, E foram rebeldes junto ao mar, ao Mar Vermelho.
8 Todavia ele os salvou por amor do seu nome, Para lhes dar a conhecer o seu grande poder.
9 Repreendeu também o Mar Vermelho, o qual ficou enxuto; Assim os conduziu pelos abismos como pelo deserto.
10 Salvou-os da mão de quem os odiava, E remiu-os do poder do inimigo.
11 As águas cobriram os seus adversários; Não ficou deles nem um só.
12 Então deram crédito às suas palavras, E cantaram-lhe o louvor.
13 Bem depressa se esqueceram das suas obras, E não lhe aguardaram o conselho;
14 Mas deixaram-se levar da cobiça no deserto, E tentaram a Deus no ermo.
15 Deu-lhes o que pediram, Mas enviou-lhes magreza às suas almas.
16 Eles invejaram a Moisés no acampamento E a Aarão, o santo de Jeová.
17 Abriu-se a terra que tragou a Datã, E cobriu a gente de Abirão.
18 Ateou-se um fogo no meio da sua gente, A chama abrasou os perversos.
19 Em Horebe fizeram um bezerro, E adoraram uma imagem fundida.
20 Assim trocaram a sua glória Pelo simulacro de um boi que come erva.
21 Esqueceram-se de Deus, seu Salvador, Que no Egito fizera grandezas,
22 Maravilhas na terra de Cão E coisas tremendas junto ao Mar Vermelho.
23 Portanto ele disse que ia exterminá-los; assim o teria feito, Se Moisés, seu escolhido, se não lhe houvesse interposto, Para impedir que a sua ira os destruísse.
24 Eles desprezaram a terra aprazível, E não deram crédito à sua palavra;
25 Mas murmuraram nas suas tendas, E não deram ouvidos à voz de Jeová.
26 Portanto, levantando a mão, jurou-lhes Que os havia de derribar no deserto;
27 E que também lhes derribaria entre as nações a sua descendência, E os dispersaria pelas terras.
28 Uniram-se também com Baal-Peor, E comeram os sacrifícios dos mortos.
29 Assim o provocaram à ira com as suas ações; E a praga os assaltou.
30 Então se levantou Finéias, e executou o juízo; Assim cessou a praga.
31 Isso lhe foi imputado por justiça, Em todas as gerações para sempre.
32 Também o indignaram junto às águas de Meribá, De sorte que por causa deles resultou mal a Moisés:
33 Porque eram rebeldes ao espírito de Deus, E Moisés falou imprudentemente com os seus lábios.
34 Não exterminaram aos povos, Como Jeová lhes ordenou;
35 Antes se mesclaram com as nações, E aprenderam-lhes as obras.
36 Serviram-lhes os ídolos, Os quais se lhes converteram em laços.
37 Sacrificaram seus filhos e filhas aos demônios,
38 E derramaram o sangue inocente, o sangue de seus filhos e filhas, Que eles sacrificaram aos ídolos de Canaã: A terra foi manchada com sangue.
39 Assim se contaminaram com as suas obras, E se prostituíram nos seus feitos.
40 Por isso se acendeu a ira de Jeová contra o seu povo, E ele abominou a sua herança.
41 Entregou-os ao poder das nações, E sobre eles dominavam os que os odiavam.
42 Oprimiram-nos também os seus inimigos, E sob o poder destes foram humilhados.
43 Muitas vezes os livrou; Mas eles, rebeldes, permaneceram no seu conselho, E por sua iniqüidade foram abatidos.
44 Todavia olhou para a sua angústia, Quando lhes ouviu o clamor;
45 Recordou a favor deles a sua aliança, E se arrependeu segundo a multidão das suas benignidades.
46 Fê-los também receber compaixão Da parte de todos os que os levaram cativos.
47 Salva-nos, Jeová, Deus nosso, E congrega-nos dentre as nações, Para darmos graças ao teu santo nome, E gloriarmo-nos no teu louvor.
48 Bendito seja Jeová, Deus de Israel, Desde a eternidade até a eternidade, E diga o povo todo: Amém. Louvai a Jeová. que navegam, e em geral todos os homens
1 Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az õ kegyelme.
2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?
3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.
4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,
5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.
7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.
10 És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.
11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.
12 És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.
13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!
14 Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18 És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.
20 Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21 Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,
22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23 Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]
24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.
25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;
27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.
28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.
31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33 Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.
35 Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.
37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.
39 És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.
41 És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.
42 És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43 Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.
44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45 És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.
46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.
47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.