1 O meu coração está resoluto, ó Deus; Cantarei, sim cantarei louvores, até com a minha glória.
2 Despertai, saltério e harpa; Eu farei acordar a aurora.
3 Dar-te-ei graças entre os povos, Jeová; Cantarei louvores a ti entre as nações.
4 Pois grande acima dos céus é a tua benignidade, E a tua verdade chega até as nuvens.
5 Sê exaltado, ó Deus, acima dos céus; E seja a tua glória acima de toda a terra,
6 Para que sejam livres os teus amados, Salva com a tua destra, e responde-me.
7 Deus falou na sua santidade: Exultarei, Dividirei a Siquém e medirei o vale de Sucote.
8 Meu é Gileade e meu é Manassés; Também Efraim é a defesa da minha cabeça, Judá é o meu cetro.
9 Moabe é o meu vaso de lavar, A Edom atirarei o meu sapato, Sobre a Filístia jubilarei.
10 Quem me introduzirá na cidade fortificada? Quem me levará até Edom?
11 Não nos rejeitaste, ó Deus? Não sais, ó Deus, com os nossos exércitos.
12 Dá-nos auxílio contra o adversário, Pois vão é o socorro da parte do homem.
13 Em Deus faremos proezas, Porque é ele quem calcará aos pés os nossos adversários.
1 Ének. Dávid zsoltára.
2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]
3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!
6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!
7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
8 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.
10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]