1 Amo a Jeová, porque ele ouve A minha voz e as minhas súplicas.
2 Porque inclinou para mim o seu ouvido, Invocá-lo-ei enquanto viver.
3 Cercaram-me os laços da morte, E as angústias de Cheol se apoderaram de mim; Caí na tribulação e tristeza.
4 Então invoquei o nome de Jeová; Ó Jeová, livra, eu te rogo, a minha alma.
5 Compassivo e justo é Jeová; Misericordioso é o nosso Deus.
6 Jeová preserva os simples; Achava-me abatido, e ele me salvou.
7 Volta, minha alma, ao teu repouso, Porque Jeová tem sido liberal para contigo.
8 Pois livraste da morte a minha alma, Das lágrimas os meus olhos, Da queda os meus pés.
9 Andarei na presença de Jeová, Na terra dos viventes.
10 Creio, por isso devo falar; Eu estive sobremaneira aflito.
11 Eu disse em meu sobressalto: Todos os homens são mentirosos.
12 Que darei a Jeová Por todos os seus benefícios para comigo?
13 Tomarei o cálice da salvação, E invocarei o nome de Jeová.
14 Pagarei a Jeová os meus votos, Na presença de todo o seu povo.
15 Preciosa é aos olhos de Jeová A morte dos seus santos.
16 Ó Jeová, deveras sou eu teu servo, Eu sou o teu servo, filho da tua serva: Soltaste as minhas cadeias.
17 Oferecer-te-ei sacrifícios de ação de graças, E invocarei o nome de Jeová.
18 Pagarei a Jeová os meus votos, Na presença de todo o seu povo,
19 Nos átrios da casa de Jeová, No meio de ti, ó Jerusalém. Louvai a Jeová.
1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:
9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.
10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.
11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.
15 Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.
16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,
19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!