1 Felizes são aqueles cuja vida é íntegra, Que andam na lei de Jeová.
2 Felizes são os que guardam os seus testemunhos, Que o buscam de todo o seu coração;
3 Que não praticam iniqüidade, E andam nos seus caminhos.
4 Tu nos ordenaste os teus preceitos, Para que os observemos à risca.
5 Oxalá que os meus caminhos fossem dispostos, Para observarem os teus estatutos!
6 Então não serei envergonhado, Quando tiver respeito a todos os teus mandamentos.
7 Dar-te-ei graças com integridade de coração, Quando aprender os teus retos juízos.
8 Observarei os teus estatutos; Não me desampares de todo.
9 Como poderá o mancebo guardar puro o seu caminho? Observando-o segundo a tua palavra.
10 De todo o meu coração te hei buscado; Não me deixes desviar dos teus mandamentos.
11 No meu coração tenho entesourado a tua palavra, Para não pecar eu contra ti.
12 Bendito és tu, Jeová; Ensina-me os teus estatutos.
13 Com os meus lábios tenho narrado Todos os juízos da tua boca.
14 Regozijo-me no caminho dos teus testemunhos, Tanto como em todas as riquezas.
15 Nos teus preceitos meditarei, E às tuas veredas terei respeito.
16 Nos teus estatutos deleitar-me-ei; Não me esquecerei da tua palavra.
17 Sê liberal para com o teu servo, para que eu viva; Assim observarei a tua palavra.
18 Desvenda os meus olhos, para que eu contemple As maravilhas que se derivam da tua lei.
19 Sou peregrino na terra: Não escondas de mim os teus mandamentos.
20 A minha alma está quebrantada pelo desejo, Que em todo o tempo tem sentido por teus juízos.
21 Increpaste os soberbos, os malditos, Que se desviam dos teus mandamentos.
22 Tira de sobre mim o opróbrio e o desprezo, Pois tenho guardado os teus testemunhos.
23 Príncipes assentaram-se e falaram contra mim, Mas o teu servo meditou nos teus estatutos.
24 Demais, os teus testemunhos são as minhas delícias, Os meus conselheiros.
25 A minha alma está apegada ao pó: Vivifica-me segundo a tua palavra.
26 Expus os meus caminhos, e me respondeste: Ensina-me os teus estatutos.
27 Faze-me compreender os caminhos dos teus preceitos; Assim meditarei nas tuas maravilhas.
28 A minha alma consome-se de tristeza; Fortalece-me segundo a tua palavra.
29 Afasta de mim o caminho da mentira E concede-me a graça de seguir a tua lei.
30 Escolhi o caminho da fidelidade; Diante de mim pus os teus juízos.
31 Aos teus testemunhos me apego; Não me cubras, Jeová, de vergonha.
32 Percorrerei os caminhos dos teus mandamentos, Quando dilatares o meu coração.
33 Ensina-me, Jeová, o caminho dos teus estatutos, Que eu o reterei até o fim.
34 Dá-me entendimento, e guardarei a tua lei; Sim de todo o coração a observarei.
35 Guia-me pela senda dos teus mandamentos, Porque nela me comprazo.
36 Inclina o meu coração para os teus testemunhos, E não para a avareza.
37 Desvia os meus olhos de verem a vaidade, E vivifica-me nos teus caminhos.
38 Confirma ao teu servo a tua promessa, Que provém do temor a ti.
39 Aparta de mim o opróbrio de que tenho medo, Porque os teus juízos são bons.
40 Eis que tenho suspirado pelos teus preceitos; Vivifica-me na tua justiça.
41 Venham também a mim as tuas benignidades, Jeová, A tua salvação segundo a tua palavra.
42 Assim terei que responder ao que me afronta, Pois confio na tua palavra.
43 Não tires de todo da minha boca a palavra da verdade, Pois tenho esperado nos teus juízos.
44 Assim observarei de contínuo a tua lei Para todo o sempre.
45 Andarei em liberdade, Pois busco os teus preceitos.
46 Falarei dos teus testemunhos diante de reis, E não me envergonharei.
47 Comprazer-me-ei nos teus mandamentos, Que tenho amado.
48 Levantarei as minhas mãos para os teus mandamentos, que tenho amado, E meditarei nos teus estatutos.
49 Lembra-te da palavra dada ao teu servo, Porque me fizeste nutrir esperança.
50 Este é o meu conforto na minha aflição, Que a tua palavra me vivifica.
51 Muito zombaram de mim os soberbos, Contudo não me desviei da tua lei.
52 Lembro-me, Jeová, dos teus juízos no passado, E me conforto.
53 A indignação apoderou-se de mim, Por causa dos perversos que abandonam a tua lei.
54 Os teus estatutos têm sido os meus cânticos Na casa da minha peregrinação.
55 De noite lembro-me do teu nome, Jeová, E observo a tua lei.
56 Isto é o que comigo se tem dado, Porque guardo os teus preceitos.
57 Jeová é o meu quinhão: Eu disse que observaria as tuas palavras.
58 De todo o meu coração implorei a tua graça; Compadece-te de mim segundo a tua palavra.
59 Considerei os meus caminhos, E voltei os meus pés para os teus testemunhos.
60 Dei-me pressa, e não me demorei, Em observar os teus mandamentos.
61 Enleiaram-me os laços dos perversos, Porém não me esqueci da tua lei.
62 À meia noite me levantarei para te dar graças, Por causa dos teus justos juízos.
63 Companheiro sou de todos os que te temem, E dos que observam os teus preceitos.
64 Cheia está a terra, Jeová, da tua benignidade: Ensina-me os teus estatutos.
65 Tens procedido bem com o teu servo, Segundo a tua palavra, ó Jeová.
66 Ensina-me bom juízo, e conhecimento, Pois creio em teus mandamentos.
67 Antes de ser afligido, eu me extraviei; Mas agora observo a tua palavra.
68 Tu és bom, e fazes o bem; Ensina-me os teus estatutos.
69 Os soberbos têm forjado mentiras contra mim; Eu, de todo o meu coração, guardarei os teus preceitos.
70 O seu coração é insensível como a graxa: Eu, porém, me deleito na tua lei.
71 Foi-me bom ter sido aflito, Para que eu aprendesse os teus estatutos.
72 Mais vale para mim a lei da tua boca Do que milhares de ouro e de prata.
73 As tuas mãos me fizeram, e me formaram; Dá-me entendimento para aprender os teus mandamentos.
74 Aqueles que te temem, me verão e se alegrarão, Porque na tua palavra tenho esperado.
75 Conheço, Jeová, que os teus juízos são justos, E que com fidelidade me atribulaste.
76 Seja, pois, a tua benignidade para o meu conforto, Segundo a tua palavra ao teu servo.
77 Sobre mim venham as tuas ternas misericórdias, para que eu viva; Porque a tua lei é a minha delícia.
78 Envergonhados sejam os soberbos, por me terem subvertido com mentiras; Eu, porém, meditarei nos teus preceitos.
79 Voltem-se para mim os que te temem, Para que conheçam os teus testemunhos.
80 Seja o meu coração perfeito nos teus estatutos, Para que eu não seja envergonhado.
81 A minha alma desfalece, aguardando a tua salvação; Espero na tua palavra.
82 Desfalecem os meus olhos, aguardando a tua palavra, Enquanto digo: Quando me confortarás?
83 Pois me tornei qual um odre na fumaça, Contudo não me esqueço dos teus estatutos.
84 Quantos são os dias do teu servo? Quando proferirás sentença sobre os que me perseguem?
85 Abriram-me covas os soberbos, Que não andam segundo a tua lei.
86 Todos os teus mandamentos são fiéis; Eles me perseguem injustamente; ajuda-me.
87 Quase que me consumiram sobre a terra; Eu, porém, não abandonei os teus preceitos.
88 Vivifica-me segundo a tua benignidade, Assim observarei o testemunho da tua boca.
89 Para sempre, Jeová, A tua palavra está firmada no céu.
90 A tua fidelidade estende-se a todas as gerações; Estabeleceste a terra, e ela permanece firme.
91 Tudo permanece firme hoje conforme os teus juízos, Pois todas as coisas te servem.
92 Se a tua lei não houvera sido a minha delícia, Eu teria então perecido na minha aflição.
93 Nunca me esquecerei dos teus preceitos, Porque com eles me tens vivificado.
94 Sou teu, salva-me; Porque busco os teus preceitos.
95 Os perversos me têm espreitado para me prenderem; Considerarei os teus testemunhos.
96 Tenho visto que em toda a perfeição há limites; O teu mandamento é ilimitado.
97 Quanto amo a tua lei! Ela é a minha meditação de contínuo.
98 Os teus mandamentos fazem-me mais sábio que os meus inimigos, Pois sempre estão comigo.
99 Mais discernimento tenho do que todos os que me ensinam, Porque os teus testemunhos são a minha meditação.
100 Mais entendo eu do que os idosos, Porque tenho guardado os teus preceitos.
101 De todo o mau caminho retiro os meus pés, A fim de observar a tua palavra.
102 Dos teus juízos não me desvio, Porque és tu quem me instrui.
103 Quão doces são as tuas palavras ao meu paladar! Sim mais doces do que o mel à minha boca.
104 Por meio dos teus preceitos consigo entendimento, Pelo que aborreço todo o caminho de falsidade.
105 Lâmpada para os meus pés é a tua palavra, E luz para a minha vereda.
106 Jurei, e confirmei o meu juramento, De observar os teus justos juízos.
107 Estou aflitíssimo; Vivifica-me Jeová, segundo a tua palavra.
108 Aceita, te rogo Jeová, as ofertas voluntárias da minha boca, E ensina-me os teus juízos.
109 Estou continuamente em perigo de vida, Contudo não me esqueço da tua lei.
110 Os perversos armaram-me laço, Todavia não me desvio dos teus preceitos.
111 Tomei os teus testemunhos como herança para sempre, Pois eles são o gozo do meu coração.
112 Inclino o meu coração para cumprir os teus estatutos, Para sempre, até o fim.
113 Aborreço os irresolutos, Mas amo a tua lei.
114 Tu és o meu refúgio e o meu escudo; Na tua palavra espero.
115 Apartai-vos de mim, malfeitores, Para que eu guarde os mandamentos do meu Deus.
116 Ampara-me segundo a tua palavra, para que eu viva; E não me deixes ser envergonhado no que espero.
117 Sustenta-me, e serei salvo, E de contínuo terei respeito aos teus estatutos.
118 Desprezas todos os que se afastam dos teus estatutos, Porque falsidade é a astúcia deles.
119 Deitas fora, como escória, todos os perversos da terra, Por isso amo os teus testemunhos.
120 Arrepia-se-me a carne com temor de ti. E tenho medo dos teus juízos.
121 Tenho feito juízo e justiça; Não me abandones aos meus opressores.
122 Sê fiador do teu servo para o bem; Não me oprimam os soberbos.
123 Desfalecem os meus olhos, aguardando a tua salvação, E a promessa da tua justiça.
124 Procede com o teu servo segundo a tua benignidade, E ensina-me os teus estatutos.
125 Eu sou o teu servo; dá-me entendimento, Para que eu conheça os teus testemunhos.
126 É tempo de Jeová entrar em ação, Pois eles violaram a tua lei.
127 Amo os teus mandamentos Mais do que o ouro, sim mais do que o ouro fino.
128 Portanto retos em tudo considero todos os teus preceitos; E aborreço todo o caminho da falsidade.
129 Maravilhosos são os teus testemunhos, Por isso é que a minha alma os guarda,
130 A revelação das tuas palavras alumia; Dá entendimento aos simples.
131 Abri a minha boca, e arquejei; Pois suspirei pelos teus mandamentos.
132 Volta-te para mim, e compadece-te de mim, Como costumas fazer aos que amam o teu nome.
133 Firma na tua lei os meus passos; E não se apodere de mim iniqüidade alguma.
134 Resgata-me da opressão do homem, Assim observarei os teus preceitos.
135 Faze resplandecer o teu rosto sobre o teu servo, E ensina-me os teus estatutos.
136 Os meus olhos derramam rios de água, Porque os homens não observam a tua lei.
137 Justo és, Jeová, E retos são os teus juízos.
138 Ordenaste os teus testemunhos com retidão, E com suma fidelidade.
139 O meu zelo me consome, Porque os meus adversários se esqueceram das tuas palavras.
140 Puríssima é a tua palavra, Por isso é que o teu servo a ama.
141 Pequeno sou e desprezado, Contudo não me esqueço dos teus preceitos.
142 A tua justiça é justiça eterna, E a tua lei é verdade.
143 Sobre mim vieram tribulação e angústia, Todavia os teus mandamentos são a minha delícia.
144 Os teus testemunhos são justos para sempre; Dá-me entendimento, e viverei.
145 Tenho clamado de todo o meu coração; responde-me, Jeová: Guardarei os teus estatutos.
146 A ti hei clamado; salva-me, E observarei os teus testemunhos.
147 Antecipo a alva da manhã e clamo; Aguardo com esperança as tuas palavras.
148 Os meus olhos antecipam as vigílias noturnas, Para que eu medite na tua palavra.
149 Ouve, segundo a tua benignidade, a minha voz; Vivifica-me, Jeová, segundo os teus juízos.
150 Aproximam-se os que me perseguem maliciosamente; Eles andam afastados da tua lei.
151 Tu estás perto, Jeová; E todos os teus mandamentos são verdade.
152 Há muito sei eu dos teus testemunhos Que os fundaste para sempre.
153 Considera a minha aflição e livra-me, Pois não me esqueço da tua lei.
154 Pleiteia a minha causa e resgata-me; Vivifica-me segundo a tua palavra.
155 Dos perversos longe está a salvação, Pois não buscam os teus estatutos.
156 Muitas são, Jeová, as tuas ternas misericórdias; Vivifica-me segundo os teus juízos.
157 Muitos são os meus perseguidores e os meus adversários, Contudo não me desvio dos teus testemunhos.
158 Vi os prevaricadores e afligi-me, Porque não observam a tua palavra.
159 Considera como amo os teus preceitos; Vivifica-me, Jeová, segundo a tua benignidade.
160 A soma da tua palavra é a verdade; Cada um dos teus justos juízos dura para sempre.
161 Príncipes me hão perseguido sem causa, Mas o meu coração teme as tuas palavras.
162 Regozijo-me com a tua palavra, Como quem acha grande despojo.
163 Odeio, e aborreço a mentira; Amo, porém, a tua lei.
164 Sete vezes no dia te louvo Por causa dos teus justos juízos.
165 De grande paz gozam os que amam a tua lei; E nada há que os faça tropeçar.
166 Tenho aguardado com esperança a tua salvação, Jeová; E tenho cumprido os teus mandamentos.
167 A minha alma tem observado os teus testemunhos, E sumamente os amo.
168 Tenho observado os teus preceitos e os teus testemunhos, Pois diante de ti estão todos os meus caminhos.
169 Aproxime-se de ti, Jeová, o meu clamor; Dá-me entendimento segundo a tua palavra.
170 Chegue a tua presença a minha súplica; Livra-me segundo a tua palavra.
171 Profiram louvor os meus lábios, Pois me ensinas os teus estatutos.
172 Celebre a minha língua a tua lei, Pois todos os teus mandamentos são justiça.
173 Esteja pronta a tua mão para me socorrer, Pois escolhi os teus preceitos.
174 Tenho suspirado pela tua salvação, Jeová; E a tua lei é a minha delícia.
175 Viva a minha alma, para que te louve; Auxiliem-me os teus juízos.
176 Tenho andado errante, qual ovelha perdida; busca ao teu servo, Pois não me esqueço dos teus mandamentos.
1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2 Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt.
3 És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.
4 Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük.
5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!
6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7 Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8 A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!
9 Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10 Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.
17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.
20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!
23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.
24 A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.
25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26 Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28 Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29 A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.
31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.
34 Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.
35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39 Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46 És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.
49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!
50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.
52 Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.
53 Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55 Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.
57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58 Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.
62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67 Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68 Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.
70 Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73 A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.
79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.
82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.
84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?
85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]
86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90 Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.
91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.
96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100 Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101 Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102 Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.
103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!
104 A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.
110 Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.
113 Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115 Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.
119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120 Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.
121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
122 Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.
129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat.
130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket.
131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin.
133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
134 Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat!
135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
136 Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
138 A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.
140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
141 Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.
142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
143 Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.
144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
145 Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.
147 Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148 Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.
149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150 Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.
151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152 Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el!
154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel.
156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.
158 Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem.
162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163 A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165 A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted.
169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170 Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172 Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.
175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!