1 Lembra-te, Jeová, a bem de Davi De tudo quanto ele sofreu,
2 Como jurou a Jeová, E fez voto ao poderoso de Jacó:
3 Não entrarei na tenda da minha casa, Nem subirei ao leito da minha cama;
4 Não darei sono aos meus olhos, Nem adormecimento às minhas pálpebras,
5 Até que eu ache um lugar para Jeová, Um tabernáculo para o Poderoso de Jacó.
6 Eis que ouvimos falar da arca em Efrata; Encontramo-la no campo de Jaar.
7 Entremos no lugar em que ele habita, Adoremos ante o escabelo dos seus pés.
8 Levanta-te, Jeová, entra no lugar do teu repouso, Tu, e a arca da tua fortaleza.
9 Vistam-se os teus sacerdotes de justiça, E exultem de júbilo os teus santos.
10 Por amor do teu servo Davi Não repilas o rosto do teu ungido.
11 A Davi jurou Jeová a verdade, Da qual não se apartará: Do fruto do teu corpo porei sobre o teu trono.
12 Se teus filhos guardarem a minha aliança E o testemunho que eu lhes ensinar, Também seus filhos se assentarão sobre o teu trono para sempre.
13 Pois Jeová escolheu a Sião, Para morada sua a desejou.
14 Este é o lugar do meu repouso para sempre: Aqui habitarei, porque o tenho desejado.
15 Certamente abençoarei o seu mantimento; Fartarei de pão os seus pobres.
16 Vestirei também os seus sacerdotes de salvação; E de júbilo exultarão os seus santos.
17 Ali farei brotar a força de Davi, Preparei uma lâmpada para o meu ungido.
18 De vergonha vestirei os seus inimigos, Mas sobre ele florescerá a sua coroa.
1 Grádicsok éneke.
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!
11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.