1 Livra-me, Jeová, do homem perverso, Preserva-me do homem violento,

2 Os quais imaginam maldades no seu coração; Estão sempre forjando guerras.

3 Aguçam, qual serpente, a sua língua; Veneno de áspides está debaixo da sua língua. (Selá)

4 Guarda-me, Jeová, das mãos dos perversos, Preserva-me do homem violento, Os quais procuram transtornar os meus passos.

5 Os soberbos esconderam-me laços e cordas, Estenderam uma rede à beira do caminho, Puseram-me armadilhas. (Selá)

6 Digo a Jeová: Tu és o meu Deus; Dá ouvidos, Jeová, à voz das minhas súplicas.

7 Ó Senhor Jeová, força da minha salvação, Tu cobriste a minha cabeça no dia da batalha.

8 Não concedas, Jeová, os desejos do perverso; Não vá por diante o seu mau propósito, para que se não exaltem. (Selá)

9 Quanto a cabeça dos que me cercam, Seja coberta com o mal que fazem os seus lábios.

10 Sobre eles caiam brasas vivas, Ao fogo sejam eles atirados, A abismos, para que não se levantem mais.

11 Não se estabelecerá na terra o caluniador; O mal perseguirá o homem violento com golpe sobre golpe.

12 Sei que Jeová manterá a causa do aflito, E o direito do necessitado.

13 De certo os justos darão graças ao teu nome, Os retos habitarão na tua presença.

1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

2 Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!

3 A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.

4 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.

5 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

6 Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.

7 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

8 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

9 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.

10 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

11 Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!

12 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.

13 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. [ (Psalms 140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak. ]