1 Guarda-me, ó Deus, porque em ti me refugiei.

2 A Jeová eu disse: Tu és Senhor meu, Além de ti não tenho outro bem.

3 Quanto aos santos que estão na terra, Eles são os ilustres nos quais está todo o meu prazer.

4 Muitas serão as penas daqueles que trocam a Jeová por outros deuses: Não oferecerei as suas libações de sangue, Nem tomarei os seus nomes nos meus lábios.

5 Jeová é a porção da minha herança e do meu cálice: Tu és da minha sorte o sustentáculo.

6 As sortes me caíram em lugares amenos, Linda é a minha herança.

7 Bendirei a Jeová, que me aconselha: Até de noite me instruem os meus rins.

8 Tenho posto sempre a Jeová diante de mim; Estando ele à minha direita, não serei abalado.

9 Portanto está alegre o meu coração, e se regozija a minha alegria; Também a minha carne habitará em segurança.

10 Pois não abandonarás a minha alma ao Cheol, Nem permitirás que o teu santo veja a corrupção.

11 Far-me-ás conhecer a vereda da vida: Na tua presença há plenitude de alegria; Na tua destra há delícias para sempre.

1 Dávid miktámja.

2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.

4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.

9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.