1 Com fervor te amo, Jeová, força minha.

2 Jeová é a minha rocha, a minha fortaleza e o meu libertador; O meu Deus, o meu rochedo em que me refugio; O meu escudo, o meu Salvador poderoso, meu alto refúgio.

3 Invocando a Jeová que é digno de ser louvado, Dos meus inimigos sou salvo.

4 Rodearam-me cordas de morte, E torrentes de perdição me amedrontaram.

5 Cercaram-me cordas do Cheol, Laços de morte me sobrevieram.

6 Na minha angústia invoquei a Jeová, E clamei por socorro ao meu Deus; Ele ouviu do seu templo a minha voz, E o clamor que lhe fiz entrou nos seus ouvidos.

7 Abalou-se então a terra e tremeu, Também os fundamentos dos montes se moveram E se abalaram, porque se acendeu a sua ira.

8 Subiu fumaça dos seus narizes, E fogo devorador saiu da sua boca: Dele saíram brasas ardentes.

9 Ele abaixou os céus e desceu, Tendo debaixo dos seus pés densa escuridão.

10 Montou num querubim e voou; Sim voou velozmente sobre as asas do vento.

11 Fez das trevas o seu retiro secreto, seu pavilhão ao redor de si: Escuridade de águas, espessas nuvens dos céus.

12 Do resplendor que diante dele havia, saíam pelas suas espessas nuvens Saraiva e carvão de fogo.

13 Então Jeová trovejou nos céus, E o Altíssimo fez soar a sua voz: Saraiva e carvões de fogo.

14 Enviou as suas setas e os dispersou; Amiudados raios, e os conturbou.

15 Então apareceu o leito das águas, E foram descobertos os fundamentos do mundo, Pela tua repreensão, Jeová, Pelo sopro dos ventos dos teus narizes.

16 Ele estendeu lá do alto o braço, me tomou E me tirou das muitas águas.

17 Livrou-me do meu inimigo forte, E dos que me odiaram, porque foram mais poderosos que eu.

18 Eles me acometeram no dia da minha calamidade; Mas Jeová tornou-se o meu amparo.

19 Ele me tirou para um lugar espaçoso; Livrou-me, porque tinha prazer em mim.

20 Recompensou-me Jeová segundo a minha retidão, Retribuiu-me segundo a pureza das minhas mãos.

21 Pois tenho guardado o caminho de Jeová, E não me tenho apartado impiamente do meu Deus.

22 Porque todos os seus juízos estão diante de mim, E não afasto de mim os seus estatutos.

23 Fui perfeito para com ele, E me guardei da iniqüidade.

24 Por isso Jeová me retribuiu segundo a minha retidão, Segundo a pureza das minhas mãos, aos seus olhos.

25 Com o benigno te mostrarás benigno; Com o homem perfeito te mostrarás perfeito;

26 Com o puro te mostrarás puro; Com o perverso te mostrarás contrário.

27 Porque tu salvarás ao povo humilde, Mas os olhos altivos tu os abaterás.

28 Pois tu acendes a minha lâmpada; Jeová, meu Deus, é quem alumia as minhas trevas.

29 Pois com o teu auxílio dou numa tropa, Com o auxílio do meu Deus salto uma muralha.

30 Quanto a Deus, perfeito é o seu caminho; A palavra de Jeová é provada; Ele é escudo para todos os que nele se refugiam.

31 Pois quem é Deus a não ser Jeová? E quem é rocha, senão o nosso Deus?

32 O Deus que me veste de força, E torna perfeito o meu caminho.

33 Ele faz os meus pés como os das corças, E me coloca em pé em meus lugares altos.

34 Ele adestra as minhas mãos para a peleja, A ponto de vergarem os meus braços um arco de bronze.

35 Deste-me também os escudos da minha salvação; A tua direita me susteve, E a tua condescendência me engrandeceu.

36 Alargaste os meus passos diante de mim, E não resvalaram os meus pés.

37 Persegui os meus inimigos e os alcancei; Não voltei até haver acabado com eles.

38 Dei neles até que não puderam levantar-se; Caíram debaixo dos meus pés.

39 Pois me cingiste de força para a peleja; Submeteste-me os que se levantaram contra mim.

40 Também fizeste que os meus inimigos me dessem as costas. E quanto aos que me odeiam, eu os exterminei.

41 Gritaram por socorro, porém não houve quem os salvasse; Gritaram a Jeová, mas ele não lhes respondeu.

42 Então os esmiucei como o pó diante do vento, Lancei-os fora como a lama das ruas.

43 Livraste-me das contendas do povo, Fizeste-me cabeça das nações: Um povo, que não conheci, me serviu.

44 Mal ouviram, logo me prestaram obediência; Os estrangeiros a mim se submeteram.

45 Os estrangeiros sumiram-se, E saíram tremendo das suas fortificações.

46 Vive Jeová, e bendita seja a minha rocha; E exaltado seja o Deus da minha salvação,

47 O Deus, que por mim tomou vingança E sujeitou povos debaixo de mim.

48 Ele me livrou dos meus inimigos. Tu me elevaste acima dos que se levantaram contra mim; Livraste-me do homem violento.

49 Portanto, Jeová, eu te darei graças entre as nações, E cantarei louvores ao teu nome.

50 Pois Jeová dá grande livramento ao seu rei, E usa de benignidade para com o seu ungido, Para com Davi e sua semente para sempre.

1 Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.

2 És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!

3 Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.

5 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

6 A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.

7 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

8 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

9 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.

10 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

11 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.

13 Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.

14 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.

15 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

16 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.

18 Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

19 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

20 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

22 Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.

23 Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

24 És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.

25 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.

26 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

27 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

28 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

29 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

30 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.

31 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.

32 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?

33 Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:

34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

35 Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

36 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

37 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

38 Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

39 Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

40 Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.

41 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.

42 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

43 És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.

44 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

45 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

46 Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.

47 Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

48 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

49 A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.

50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. [ (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké. ]