1 Jeová é a minha luz e a minha salvação; de quem me recearei? Jeová é a fortaleza da minha vida; de quem terei medo?
2 Quando malfeitores se chegaram a mim para comerem as minhas carnes, Eles, meus opressores e inimigos, tropeçaram e caíram.
3 Ainda que se acampe contra mim um exército, Não se receará o meu coração; Embora se levante contra mim a guerra, Ainda assim conservarei eu a minha confiança.
4 Uma coisa pedi a Jeová e a buscarei: Que habite eu na casa de Jeová todos os dias da minha vida, Para contemplar a formosura de Jeová, E estudar no seu templo.
5 Pois no dia da adversidade me ocultará no seu pavilhão; No recôndito do seu tabernáculo me esconderá; Sobre uma rocha me elevará.
6 E agora será elevada a minha cabeça acima dos meus inimigos que me cercam; E no seu tabernáculo oferecerei sacrifícios de júbilo; Cantarei, sim cantarei louvores a Jeová.
7 Ouve, Jeová, quando eu com a minha voz clamar; Compadece-te também de mim e responde-me.
8 Quando disseste: Buscai o meu rosto; a ti te disse o meu coração: O teu rosto, Jeová, buscarei.
9 Não escondas de mim o teu rosto; Não rejeites com ira o teu servo; Tu tens sido o meu auxílio; Não me enjeites nem me desampares, Ó Deus da minha salvação.
10 Pois meu pai e minha mãe me abandonaram, Mas Jeová me acolherá.
11 Ensina-me, Jeová, o teu caminho, E conduze-me por uma vereda plana por causa dos que me espreitam.
12 Não me entregues à vontade dos meus adversários; Porque contra mim se levantam falsas testemunhas, e os que respiram crueldade.
13 Oh! se eu não houvera crido que veria a bondade de Jeová Na terra dos viventes!
14 Espera tu por Jeová: Tem bom ânimo, e fortifique-se o teu coração; Sim espera tu por Jeová.
1 Dávidé.
2 Ha gonoszok jõnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - õk botlanak meg és hullanak el.
3 Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [õ benne] bízom én.
4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az õ templomában.
5 Bizony elrejt engem az õ hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
6 Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az õ sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
7 Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
8 Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
9 Ne rejtsd el orczádat elõlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítõm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
11 Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözõim miatt.
12 Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erõszakot lihegnek.
13 Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élõknek földén!
14 Várjad az Urat, légy erõs; bátorodjék szíved és várjad az Urat.