1 Em ti, Jeová, me refugio; não seja eu jamais envergonhado: Livra-me na tua retidão.

2 Inclina para mim os teus ouvidos, livra-me depressa; Sê para mim uma rocha fortificada, Uma casa de defesa que me salve.

3 Porquanto tu és a minha rocha e a minha fortaleza; Por amor do teu nome me conduzirás e me guiarás.

4 Tirar-me-ás do laço que me armaram às escondidas, Pois tu és a minha fortaleza.

5 Nas tuas mãos entrego o meu espírito; Tu me remiste, Jeová, Deus de verdade.

6 Aborreço os que observam vaidades mentirosas: Eu, porém, confio em Jeová.

7 Alegrar-me-ei e regozijar-me-ei na tua benignidade, Pois tens visto a minha aflição. Tens conhecido as adversidades da minha alma,

8 E não me tens deixado entregue às mãos do inimigo; Tens posto os meus pés num lugar espaçoso.

9 Compadece-te de mim, porque me sinto atribulado; Os meus olhos estão consumidos de tristeza, sim a minha alma e o meu corpo.

10 Pois está gasta de pesar a minha vida, E de suspirar os meus anos; Por causa da minha iniqüidade desfalece a minha força, E consumidos estão os meus ossos.

11 Por causa de todos os meus adversários tornei-me um opróbrio, Sim, sobremodo o sou para os meus vizinhos, E horror para os meus conhecidos: Os que me viam na rua, fugiam de mim.

12 Sou esquecido como um morto posto fora do pensamento, Sou como um vaso quebrado.

13 Pois tenho ouvido a difamação de muitos, Terror por todos os lados. Enquanto juntamente consultavam contra mim, Maquinaram para me tirar a vida.

14 Quanto a mim, porém, em ti confio, Jeová; Eu disse: Tu és meu Deus.

15 Na tua mão estão os meus dias; Livra-me das mãos dos meus inimigos, e dos que me perseguem.

16 Faze brilhar o teu rosto sobre o teu servo, Salva-me na tua benignidade.

17 Não seja eu envergonhado, Jeová, porque te hei invocado; Envergonhados sejam os iníquos, fiquem mudos no Cheol.

18 Emudeçam os lábios mentirosos, Que falam insolentemente contra o justo, Com orgulho e desprezo.

19 Oh! quão grande é a tua bondade que reservaste para os que te temem, A qual perante os filhos dos homens preparaste para aqueles que em ti se refugiam!

20 No lugar oculto da tua presença tu os esconderás das tramas dos homens, Num pavilhão os ocultarás da contenda de línguas.

21 Bendito seja Jeová, Porque tem feito maravilhosa a sua benignidade para comigo numa cidade fortificada.

22 Quanto a mim, porém, disse em meu sobressalto: Estou cortado de diante dos teus olhos. Não obstante ouviste a voz das minhas súplicas quando a ti clamava por socorro.

23 Amai a Jeová, vós todos os que sois seus santos: Jeová preserva os que são fiéis, E retribui abundantemente ao que usa de soberba.

24 Sede fortes, e fortaleça-se o vosso coração, Vós todos os que esperais em Jeová.

1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

2 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.

4 Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

5 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.

6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.

7 Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;

9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.

10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.

12 Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.

13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

16 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.

17 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.

19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

20 Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.

21 Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.

22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!

23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

24 Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek! [ (Psalms 31:25) Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! ]