1 O poderoso Deus, Jeová, fala E convoca a terra desde o nascer do sol até o seu ocaso.
2 Desde Sião, perfeição de beleza, Resplandece Deus.
3 O nosso Deus vem, e não fica em silêncio; Arde diante dele um fogo, E em redor reina uma grande procela.
4 Ele intima os céus lá em cima, E a terra para o julgamento do seu povo.
5 Reuni a mim os meus santos, Os que comigo fazem aliança por meio de sacrifícios.
6 Os céus proclamam a retidão dele, Porque é Deus mesmo quem vai julgar. (Selá)
7 Ouve, povo meu, e eu falarei; Ó Israel, e eu te protestarei: Eu sou Deus, o teu Deus.
8 Não te argüirei de teus sacrifícios, Nem de teus holocaustos, que estão sempre diante de mim.
9 Não tomarei da tua casa novilhos, Nem dos teus apriscos, bodes.
10 Pois meus são todos os animais do bosque, E os gados sobre milhares de outeiros.
11 Conheço todas as aves dos montes, E tudo o que se move no campo, tenho-o presente.
12 Se eu tivesse fome, não to diria a ti; Pois meu é o mundo e a sua plenitude.
13 Acaso hei de comer a carne de touros, Ou beber o sangue de bodes?
14 Oferece a Deus sacrifício de ação de graças, E paga ao Altíssimo os teus votos;
15 Invoca-me no dia da angústia; Eu te livrarei, e tu me glorificarás.
16 Mas o iníquo diz Deus: Que fazes tu em recitares os meus estatutos, E em tomares a minha aliança na tua boca,
17 Visto que tu aborreces a instrução, E lanças para trás das costas as minhas palavras?
18 Quando vias um ladrão, tu te comprazias nele, E participavas com os adúlteros.
19 Soltas a tua boca para a perversidade, E a tua língua trama enganos.
20 Sentado falas contra teu irmão, Difamas o filho de tua mãe.
21 Estas coisas tens feito, e calei-me; Pensavas que eu me tornaria sem dúvida como tu: Mas eu te argüirei, e te porei tudo à vista.
22 Considerai isto, vós que vos esqueceis de Deus, Para que não vos despedace eu, sem haver quem acuda.
23 Aquele que oferece o sacrifício de ação de graças, me glorifica; E àquele que prepara o seu caminho, Far-lhe-ei ver a salvação de Deus. espírito reto de ter ele entrado a Bate-Seba
1 Asáf zsoltára.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!
6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.
9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.