1 Compadece-te de mim, ó Deus, compadece-te de mim, Pois em ti se refugia a minha alma: Sim, nas sombras das tuas asas me refugiarei, Até que passem estas calamidades.
2 Clamarei ao Deus Altíssimo, Ao Deus que por mim tudo executa.
3 Enviará lá do céu e me salvará, Quando me ultrajar aquele que quer devorar-me; (Selá) Deus enviará a sua misericórdia e a sua verdade.
4 A minha alma está entre leões, Tenho que deitar-me no meio daqueles que respiram chamas, A saber, dos filhos dos homens, cujos dentes são lanças e setas, E cuja língua é espada aguda.
5 Sê exaltado, ó Deus, acima dos céus; Acima de toda a terra seja a tua glória.
6 Eles preparam um laço aos meus pés, A minha alma está abatida; Abriram diante de mim uma cova: Eles mesmos caíram nela. (Selá)
7 O meu coração está resoluto, ó Deus, o meu coração está resoluto; Cantarei, sim cantarei louvores.
8 Desperta, glória minha, desperta, alaúde e harpa; Eu farei acordar a aurora.
9 Dar-te-ei graças, ó Deus, entre os povos; Cantarei a ti louvores entre as nações.
10 Pois tão grande é a tua benignidade, que vai aos céus, E até as nuvens a tua verdade.
11 Sê exaltado, ó Deus, acima dos céus; Acima de toda a terra seja a tua glória.
1 Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült.
2 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.
4 Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.
5 Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!
7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.
8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
9 Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
10 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged. [ (Psalms 57:12) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged! ]