1 Acaso proferis a justiça, guardando silêncio? Acaso julgais com retidão os filhos dos homens?

2 Não, antes no coração obrais iniqüidades; Na terra distribuis a violência das vossas mãos.

3 Alienam-se os iníquos desde o nascimento; Apenas nascem, desencaminham-se, falando mentiras.

4 Têm peçonha, semelhante à peçonha da serpente; São como a cobra surda que tapa os ouvidos,

5 A qual não ouve a voz dos encantadores, Por mais hábil que seja em encantamentos.

6 Quebra-lhes, ó Deus, os dentes nas suas bocas; Arranca, Jeová, os dentes molares aos leõezinhos.

7 Disfarçam-se eles como águas que se escoam; Quando se despedem as suas setas, sejam elas como se fossem embotadas.

8 Sejam elas como a lesma, que se derrete e se vai. Como o aborto de mulher, que nunca viu o sol.

9 Como espinheiros que antes de sentirem as vossas panelas o seu calor, Verdes ou inflamáveis, são arrebatados em um turbilhão.

10 Alegrar-se-á o justo, quando vir a vingança: Lavará os seus pés no sangue do iníquo.

11 Assim dirão os homens: Na verdade há recompensa para os justos; Na verdade há um Deus que julga na terra. mandou emissários, que vigiaram a casa para o matarem

1 Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja.

2 Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?

3 Sõt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.

4 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétõl kezdve.

5 Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.

6 A mely nem hallja a bûbájosoknak szavát, sem a bûvölõét, a ki bûbájakban jártas.

7 Isten, rontsd meg az õ fogaikat az õ szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!

8 Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.

9 Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.

10 Mielõtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égõn elragadja azt a forgószél.

11 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. [ (Psalms 58:12) És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélõ Isten e földön! ]