1 Jeová, não me repreendas na tua ira, Nem me castigues no teu furor.
2 Compadece-te de mim, Jeová, porque eu me sinto abatido; Sara-me, Jeová, porque os meus ossos estão perturbados.
3 A minha alma está também em extremo perturbada; Mas tu, Jeová, até quando?
4 Volta-te, Jeová, livra a minha alma: Salva-me por amor da tua bondade.
5 Pois na morte não há recordação de ti, No Cheol quem te dará louvor?
6 Estou cansado do meu gemido; Todas as noites faço nadar a minha cama; Inundo de lágrimas o meu leito.
7 A minha vista de mágoa desfalece, Tem-se envelhecido por causa de todos os meus adversários.
8 Apartai-vos de mim, todos os que obrais a iniqüidade, Porque Jeová já ouviu a voz do meu pranto.
9 Jeová já ouviu a minha súplica, Jeová receberá a minha oração.
10 Todos os meus inimigos serão envergonhados e em extremo perturbados; Tornarão atrás, e serão envergonhados num momento.
1 Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.
2 Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
3 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
4 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
5 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?
7 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
8 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
9 Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. [ (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. ]