1 Cantarei para sempre as benignidades de Jeová, Com a minha boca proclamarei a todas as gerações a tua fidelidade.

2 Pois disse eu: A benignidade será edificada para sempre; A tua fidelidade, tu a estabelecerás mesmo nos céus.

3 Fiz aliança com o meu escolhido, Jurei ao meu servo Davi:

4 Para sempre estabelecerei a tua semente, E firmarei o teu trono por todas as gerações. (Selá)

5 Os céus louvarão as tuas maravilhas, ó Jeová, Bem como a tua fidelidade na assembléia dos santos.

6 Pois quem lá no alto se pode comparar a Jeová? Quem entre os filhos de Deus é semelhante a Jeová,

7 Um Deus, sobremodo tremendo no conselho dos santos E temível mais do que todos os que o rodeiam?

8 Ó Jeová, Deus dos exércitos, Quem é poderoso como tu, Senhor? A tua fidelidade está ao redor de ti.

9 Tu dominas sobre a fúria do mar; Quando as suas ondas se levantam, tu as aplacas.

10 Abateste a Raabe como quem está ferido de morte, Com o teu braço forte dispersaste os teus inimigos.

11 Teus são os céus, também tua é a terra; O mundo e a sua plenitude, tu os fundaste.

12 O norte e o sul, tu os criaste: O Tabor e o Hermom regozijam-se em teu nome.

13 Tens um braço, armado de poder; Forte é a tua mão, e elevada é a tua destra.

14 Justiça e eqüidade é o fundamento do teu trono, Graça e verdade vão adiante de ti.

15 Feliz o povo que conhece o som de júbilo, Que caminha, ó Jeová, na luz do teu rosto.

16 Em teu nome regozijam-se de contínuo, E na tua justiça são exaltados,

17 Porquanto tu és a glória da sua força: No teu favor será exaltado o nosso poder.

18 Pois a Jeová pertence o nosso escudo, E ao Santo de Israel, o nosso rei.

19 Então falaste em visão aos teus santos, E disseste: Dei a um homem o poder de socorrer; Exaltei a um escolhido dentre o povo.

20 Achei Davi, meu servo; Com o meu santo óleo o ungi.

21 A minha mão será sempre com ele, O meu braço o fortalecerá.

22 O inimigo não o surpreenderá, Nem o filho da perversidade o afligirá.

23 Quebrantarei diante dele os seus adversários, E ferirei os que o odeiam.

24 A minha fidelidade, porém, e a minha benignidade serão com ele, E no meu nome será exaltado o seu poder.

25 Porei a sua mão sobre o mar, E a sua destra sobre os rios.

26 Ele me invocará, dizendo: Tu és meu pai, Meu Deus e a rocha da minha salvação.

27 E eu o farei meu primogênito, O mais excelso dos reis da terra.

28 Conservar-lhe-ei para sempre a minha benignidade, E persistirá com ele firme a minha aliança.

29 Farei que subsista para sempre a sua semente, E o seu trono como os dias do céu.

30 Se seus filhos abandonarem a minha lei, E não andarem nos meus juízos;

31 Se violarem os meus estatutos, E não guardarem os meus mandamentos;

32 Então com a vara punirei as suas transgressões, E com açoites a sua iniqüidade.

33 Porém não lhe retirarei de todo a minha benignidade, Nem desmentirei a minha fidelidade.

34 Não violarei a minha aliança, Nem alterarei o que os meus lábios proferiram.

35 Uma vez jurei pela minha santidade: (Não mentirei a Davi)

36 A sua semente persistirá para sempre, E o seu trono como o sol diante de mim.

37 Ele será estabelecido para sempre como a lua; Fiel é a Testemunha no céu. (Selá)

38 Tu, porém, repudiaste e rejeitaste; Estás indignado com o teu ungido.

39 Aborreceste a aliança com o teu servo, Profanaste a sua coroa, arrojando-a por terra.

40 Arrasaste todas as suas sebes, Reduziste a ruínas as suas fortificações.

41 Despojam-no todos os que passam pelo caminho; Tornou-se objeto de opróbrio para os seus vizinhos.

42 Exaltaste a destra dos seus adversários, Alegraste todos os seus inimigos.

43 Fizeste, na verdade, retroceder a sua espada, E não lhe deste firmeza na batalha.

44 Fizeste cessar o seu esplendor, E deitaste por terra o seu trono.

45 Abreviaste os dias da sua mocidade; Cobriste-o de ignomínia. (Selá)

46 Até quando, Jeová! ocultar-te-ás para sempre? Até quando! arderá a tua ira como fogo?

47 Lembra-te de quão curta é a minha existência: Para qual vaidade criaste todos os filhos dos homens!

48 Qual é o homem que continuará a viver, sem ver a morte, Que livrará a sua alma do poder do Cheol? (Selá)

49 Senhor, onde estão as tuas primeiras benignidades, Que juraste a Davi na tua fidelidade?

50 Lembra-te, Senhor, do opróbrio de que são objeto os teus servos; De como trago no meu seio o impropério de todos os povos poderosos,

51 Com o qual os teus inimigos, ó Jeová, têm vilipendiado; Com o qual têm vilipendiado as pegadas do teu ungido.

52 Bendito seja Jeová para sempre. Amém e Amém.

1 Az Ezrahita Ethán tanítása.

2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!

3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]

4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:

5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.

6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.

7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?

8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.

9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.

10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.

11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.

12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.

13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.

14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.

15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.

16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!

17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.

18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.

19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.

20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;

21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,

22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.

23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;

24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.

25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.

26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.

27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!

28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.

29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.

30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.

31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;

32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:

33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;

34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.

35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.

36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?

37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.

38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.

39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.

40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.

41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.

42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.

43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.

44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.

45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.

46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.

47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?

48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.

50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!

51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,

52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]