1 Ó Jeová, Deus de vinganças, Ó Deus de vinganças, resplandece.
2 Levanta-te, ó juiz da terra; Dá o pago aos soberbos.
3 Até quando, Jeová, os perversos, Até quando exultarão os perversos?
4 Até quando derramarão palavras, falarão arrogantemente E se vangloriarão todos os que obram iniqüidade?
5 Eles esmigalham o teu povo, Jeová, E afligem a tua herança.
6 Matam a viúva e o estrangeiro, E assassinam o órfão.
7 Dizem eles: Jeová não o vê, Nem o considera o Deus de Jacó.
8 Atendei, ó estúpidos dentre o povo, E vós, insensatos, quando haveis de ser sábios?
9 Porventura quem plantou o ouvido não ouvirá? Acaso quem formou os olhos, não verá?
10 Porventura quem instrui as nações, não corrigirá, A saber, aquele que ensina ao homem o conhecimento?
11 Jeová conhece os pensamentos do homem, Que são vaidade.
12 Feliz é o homem a quem instruis, ó Jeová, E a quem ensinas pela tua lei,
13 Para lhe dares descanso dos dias da adversidade, Até que uma cova se abra para o perverso.
14 Pois Jeová não rejeitará ao seu povo, Nem desamparará a sua herança.
15 Porquanto o juízo se converterá em justiça, E segui-lo-ão todos os que são retos de coração.
16 Quem se levantará a meu favor contra os perversos? Quem se porá ao meu lado contra os que obram iniqüidade?
17 Se Jeová não tivesse sido o meu auxílio, A minha alma breve teria entrado na morada do silêncio.
18 Quando eu disse: O meu pé resvalou; A tua benignidade, Jeová, me susteve.
19 Nas muitas solicitudes que dentro de mim há, As tuas consolações recreiam a minha alma.
20 Pode acaso estar associado contigo o trono da perversidade, O qual forja maldade por virtude de um estatuto?
21 Ajuntam-se contra a alma do justo, E condenam o sangue inocente.
22 Jeová, porém, é para mim uma alta torre, E o meu Deus é a rocha do meu refúgio.
23 Ele faz cair sobre eles a sua iniqüidade, E pela própria maldade deles os exterminará: Jeová, nosso Deus, os exterminará.
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14 Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22 De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;
23 És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.