1 És harmadnapon menyegzõ lõn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;2 És Jézus is meghivaték az õ tanítványaival együtt a menyegzõbe.3 És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.5 Mond az õ anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.6 Vala pedig ott hat kõveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.7 Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.8 És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.9 A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a võlegényt,10 És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel elõször, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.11 Ezt az elsõ jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az õ dicsõségét; és hivének benne az õ tanítványai.12 Azután leméne Kapernaumba, õ és az õ anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,13 Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.14 És [ott] találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:15 És kötélbõl ostort csinálván, kiûzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;16 És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.17 Megemlékezének pedig az õ tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem.18 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?19 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.20 Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?21 Õ pedig az õ testének templomáról szól vala.22 Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az õ tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.23 A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az õ nevében, látván az õ jeleit, a melyeket cselekszik vala.24 Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy õ ismeré mindnyájokat,25 És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberrõl; mert magától [is] tudta, mi volt az emberben.

1 Três dias depois, celebravam-se bodas em Caná da Galiléia, e achava-se ali a mãe de Jesus.2 Também foram convidados Jesus e os seus discípulos.3 Como viesse a faltar vinho, a mãe de Jesus disse-lhe: Eles já não têm vinho.4 Respondeu-lhe Jesus: Mulher, isso compete a nós? Minha hora ainda não chegou.5 Disse, então, sua mãe aos serventes: Fazei o que ele vos disser.6 Ora, achavam-se ali seis talhas de pedra para as purificações dos judeus, que continham cada qual duas ou três medidas.7 Jesus ordena-lhes: Enchei as talhas de água. Eles encheram-nas até em cima.8 Tirai agora , disse-lhes Jesus, e levai ao chefe dos serventes. E levaram.9 Logo que o chefe dos serventes provou da água tornada vinho, não sabendo de onde era {se bem que o soubessem os serventes, pois tinham tirado a água}, chamou o noivo10 e disse-lhe: É costume servir primeiro o vinho bom e, depois, quando os convidados já estão quase embriagados, servir o menos bom. Mas tu guardaste o vinho melhor até agora.11 Este foi o primeiro milagre de Jesus; realizou-o em Caná da Galiléia. Manifestou a sua glória, e os seus discípulos creram nele.12 Depois disso, desceu para Cafarnaum, com sua mãe, seus irmãos e seus discípulos; e ali só demoraram poucos dias.13 Estava próxima a Páscoa dos judeus, e Jesus subiu a Jerusalém.14 Encontrou no templo os negociantes de bois, ovelhas e pombas, e mesas dos trocadores de moedas.15 Fez ele um chicote de cordas, expulsou todos do templo, como também as ovelhas e os bois, espalhou pelo chão o dinheiro dos trocadores e derrubou as mesas.16 Disse aos que vendiam as pombas: Tirai isto daqui e não façais da casa de meu Pai uma casa de negociantes.17 Lembraram-se então os seus discípulos do que está escrito: O zelo da tua casa me consome {Sl 68,10}.18 Perguntaram-lhe os judeus: Que sinal nos apresentas tu, para procederes deste modo?19 Respondeu-lhes Jesus: Destruí vós este templo, e eu o reerguerei em três dias.20 Os judeus replicaram: Em quarenta e seis anos foi edificado este templo, e tu hás de levantá-lo em três dias?!21 Mas ele falava do templo do seu corpo.22 Depois que ressurgiu dos mortos, os seus discípulos lembraram-se destas palavras e creram na Escritura e na palavra de Jesus.23 Enquanto Jesus celebrava em Jerusalém a festa da Páscoa, muitos creram no seu nome, à vista dos milagres que fazia.24 Mas Jesus mesmo não se fiava neles, porque os conhecia a todos.25 Ele não necessitava que alguém desse testemunho de nenhum homem, pois ele bem sabia o que havia no homem.