1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.5 A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.10 A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.13 A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.15 A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!18 Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.21 A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.23 Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.

1 Chama para ver se te respondem; a qual dos santos te dirigirás?2 O arrebatamento mata o insensato, a inveja leva o tolo à morte.3 Vi o insensato deitar raiz, e de repente sua morada apodreceu.4 Seus filhos são privados de qualquer socorro, são pisados à porta, ninguém os defende.5 O faminto come sua colheita e a leva embora, por detrás da cerca de espinhos, e os sequiosos engolem seus bens.6 Pois o mal não sai do pó, e o sofrimento não brota da terra:7 é o homem quem causa o sofrimento como as faíscas voam no ar.8 Por isso, eu rogarei a Deus, apresentarei minha súplica ao Senhor.9 Ele faz coisas grandes e insondáveis, maravilhas incalculáveis;10 espalha a chuva sobre a terra, e derrama as águas sobre os campos;11 exalta os humildes, e dá nova alegria aos que estão de luto;12 frustra os projetos dos maus, cujas mãos não podem executar os planos;13 apanha os jeitosos em suas próprias manhas, e os projetos dos astutos se tornam prematuros;14 em pleno dia encontram as trevas, e andam às apalpadelas ao meio-dia como se fosse noite.15 Salva o fraco da espada da língua deles, e o pobre da mão do poderoso;16 volta a esperança ao infeliz, e é fechada a boca da iniqüidade.17 Bem-aventurado o homem a quem Deus corrige! Não desprezes a lição do Todo-poderoso,18 pois ele fere e cuida; se golpeia, sua mão cura.19 Seis vezes te salvará da angústia, e, na sétima, o mal não te atingirá.20 No tempo de fome, te preservará da morte, e, no combate, do gume da espada;21 estarás a coberto do açoite da língua, não terás medo quando vires a ruína;22 rirás das calamidades e da fome, não temerás as feras selvagens.23 Farás um pacto com as pedras do chão, e os animais dos campos estarão em paz contigo.24 Dentro de tua tenda conhecerás a paz, visitarás tuas terras, onde nada faltará;25 verás tua posteridade multiplicar-se, e teus descendentes crescerem como a erva dos campos.26 Entrarás maduro no sepulcro, como um feixe de trigo que se recolhe a seu tempo.27 Eis o que observamos; é assim; eis o que aprendemos; tira proveito disso.