1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.2 Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.3 Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.4 Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható:5 Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az õ mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.6 Olyan ez, mint egy võlegény, a ki az õ ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hõs, hogy futhatja a pályát.7 Kijövetele az ég [egyik] szélétõl s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl.8 Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.9 Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.10 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak.11 Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.12 Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.13 Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bûnöktõl tisztíts meg engemet.14 Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektõl. [ (Psalms 19:15) Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai elõtted, legyenek, oh Uram, kõsziklám és megváltóm. ]

1 Ao mestre de canto. Salmo de Davi. Narram os céus a glória de Deus, e o firmamento anuncia a obra de suas mãos.2 O dia ao outro transmite essa mensagem, e uma noite à outra a repete.3 Não é uma língua nem são palavras, cujo sentido não se perceba,4 porque por toda a terra se espalha o seu ruído, e até os confins do mundo a sua voz; aí armou Deus para o sol uma tenda.5 E este, qual esposo que sai do seu tálamo, exulta, como um gigante, a percorrer seu caminho.6 Sai de um extremo do céu, e no outro termina o seu curso; nada se furta ao seu calor.7 A lei do Senhor é perfeita, reconforta a alma; a ordem do Senhor é segura, instrui o simples.8 Os preceitos do Senhor são retos, deleitam o coração; o mandamento do Senhor é luminoso, esclarece os olhos.9 O temor do Senhor é puro, subsiste eternamente; os juízos do Senhor são verdadeiros, todos igualmente justos.10 Mais desejáveis que o ouro, que uma barra de ouro fino; mais doces que o mel, que o puro mel dos favos.11 Ainda que vosso servo neles atente, guardando-os com todo o cuidado;12 quem pode, entretanto, ver as próprias faltas? Purificai-me das que me são ocultas.13 Preservai, também, vosso servo do orgulho; não domine ele sobre mim, então serei íntegro e limpo de falta grave.14 Aceitai as palavras de meus lábios e os pensamentos de meu coração, na vossa presença, Senhor, minha rocha e meu redentor.