1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.2 Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.3 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.4 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.5 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.6 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?7 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.8 De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.9 És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.10 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [ (Psalms 64:11) Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek. ]

1 Ao mestre de canto. Salmo de Davi. Ouvi, Senhor, minha lastimosa voz. Do terror do inimigo protegei a minha vida,2 preservai-me da conspiração dos maus, livrai-me da multidão dos malfeitores.3 Eles aguçam suas línguas como espadas, desferem como flechas palavras envenenadas,4 para atirarem, do esconderijo, sobre o inocente, a fim de feri-lo de improviso, não temendo nada.5 Obstinam-se em seus maus desígnios, concertam, às ocultas, como armar seus laços, dizendo: Quem é que nos verá?6 Planejam crimes e ocultam os seus planos; insondáveis são o espírito e o coração de cada um deles.7 Mas Deus os atinge com as suas setas, eles são feridos de improviso.8 Sua própria língua lhes preparou a ruína. Meneiam a cabeça os que os vêem.9 Tomados de temor, proclamam ser obra de Deus, e reconhecem o que ele fez.10 Alegra-se o justo no Senhor e nele confia. E triunfam todos os retos de coração.